Buszközlekedés

Máltán a buszközlekedés lett az egyetlen hosszú távon működő tömegközlekedési mód. 1905 óta léteznek menetrendszerinti járatok (xarabank, karozza tal-linja), 1920-tól pedig egy darabig gyártottak is buszokat.

A színvonal javítására 1931-ben létrejött a Traffic Control Board, majd 1977-től a buszok működtetőit tömörítő Assoċjazzjoni Transport Pubbliku (Tömegközlekedési Szövetség, ATP) formájában egy kézbe került az irányítás. A döntő többségében a II. világháború környékén gyártott flotta fiatalítására a 80-as években szintén használt buszokat vásároltak. A rendszer teljes átalakítása 2008-ban indult el, és a mai napig tart. Ennek keretében a számos tulajdonos és üzemeltető helyett egyetlen cég, az Arriva konzorcium vette át a teljes buszközlekedés üzemeltetését, amely három év után feladta a harcot.

A máltai buszközlekedés szíve a vallettai pályaudvar (Valletta bus terminus), amely tulajdonképpen a szomszédos Florianában van, 2011-ig a Triton kút körül, ma pedig a St. James ditch-ben (Szent Jakab árok). Az éjszakai járatok központja San Ġiljan, a gyorsjáratoké a repülőtér.

A világháborútól kezdve Málta útjain Angliából importált buszok jártak. Ezek régi (nem ritkán még a két világháború között épült), súlyos Bedfordok, Leylandok, Fordok voltak, a mai járművekhez képest hatalmas önsúllyal, kevés üléssel, gyenge motorral. Egészen 2011. júliusáig szolgáltak, amikor már az ország egyik legfőbb turistalátványosságának számítottak. Eredetileg minden vonal járművei más-más színűre voltak festve, később a színt egységesítették: először zöld, majd sárga buszok jártak, Għawdexen pedig szürkék. Az alapszínt leszámítva a sofőr maga díszítette a járművét, sok busz gyönyörű festéssel (sarkokban nonfiguratív vagy virágminták, csónakokhoz hasonlóan védő szemek, zászlók, üdvözlő – “Welcome aboard” -, név – “Good hearth”, “All-Saints” -, informatív – “Pay as you enter”, “Diesel only” -, vagy hangulatjavító feliratok – “Words don’t come easy”, “Baby think twice”, “Maltese Magic”, “Thank God”), felzászlózva futott, ez még tovább növelte a vonzerejüket.
A szolgáltatás színvonala hullámzó volt. A jegyek olcsók voltak, a 3 zóna közül a “belsőbe” az egész agglomeráció, tehát az ország lakóinak 80%-a beletartozott, így legtöbben egyzónás jeggyel (0.49 €) megúszták a közlekedést, de a legdrágább jegy is 1.49 € volt. A buszok motorikus állapota sokszor a sofőrtől függött, nem ritkán ott maradtak a meredekebb emelkedőkön (pl. Mellieħában a város és az öböl között). Légkondícionálás természetesen nem volt, a nyitott ablakok és ajtók nem sokat segítettek. A vezetés és kiszolgálás színvonala (vagyis a sofőrök viselkedése) megint az adott személytől függött, személy szerint volt szerencsénk nagyon kedves sofőrhöz (sőt volt aki a jegy árát is elengedte három megállóra), meg olyanhoz is, aki egész úton üvöltözött az utasokkal, folyamatosan átültette az embereket, sőt aki nem volt szimpatikus neki, nem engedte fel.
A menetrend és a menetidő a szűk máltai utcákon eleve viszonylagos volt, de előfordult például, hogy egy szűk utca közepén (talán valahol Birkirkarában volt) a sofőrünk egyszer csak megállt, berongyolt egy pékségbe, kijött egy gyönyörű hatalmas kenyérrel, és már mentünk is tovább. Nem egyszer tapasztaltuk azt is, hogy a buszok más útvonalon mentek, kihagytak megállókat.

Régi busz Marfánál

Még régebbi busz Ghawdexen

A reform

2011-től az Arriva vette át a buszközlekedést. Leselejtezték a régi buszokat, és modern (de persze használt) buszokat vettek Angliából és Törökországból. A buszok színe akvamarinkék lett, megszűntek az addig olyan vonzó díszítések és egyediség. Új sofőröket alkalmaztak, és teljesen átszervezték az útvonalakat. A rendszer változtatás nélkül három hétig működött, akkor a lakosság elégedetlensége miatt a minisztérium kénytelen volt változtatni az útvonalakon, illetve a szolgáltatás javítására kötelezni az Arrivát. Egészen 2011 novemberig néhány hetente változott valami, ekkor visszaállították a régi útvonalak döntő többségét, az új vonalak közül azonban meghagytak párat, amelyek beváltak.
A máltaiak közül a mai napig sokan elégedetlenek a buszokkal, és néhány nap után egy budapesti is biztosan nosztalgiával gondol a BKV-ra: még mindig gyakran kell átszállni – ami csak azért gond, mert a vonalak keresztezéseinél nincsenek megállók – a sofőrök sokszor nem udvariasak, a buszok gyakran lerobbannak, vagy elakadnak a szűk utakon, és negyed óránál sűrűbben sehol nem jár busz, az átlag inkább a 30-60 perc. Ráadásul a jegyek is drágultak.
Azonban hogy igazságosak legyünk, az új rendszer pár igen hasznos újítást is tartalmazott: a buszok légkondícionáltak, Valletta és a Mater Dei kórház gyakorlatilag minden településről elérhető közvetlenül (bár nem mindig az a leggyorsabb módja), és első ízben van 5-6 gyors járat – amelyek nem állnak meg mindenhol, így nagyobb távolságra jobban használhatók – valamint 30-35 éjszakai járat, amik végre kiváltják az éjszakai szükségszerű taxizást. Az új rendszer ráadásul kevesebb járművel oldja meg a 25-30%-kal több vonal üzemeltetését.

Arriva-busz

A reform reformja

Az Arriva több évi veszteséges üzemelés (és közutálat) után 2014. januárjától nemes egyszerűséggel kihátrált a 10 éves szerződésből, 1 €-ért (és vagy 8 millió €-nyi adóssága átvállalásáért) átadva a tömegközlekedés üzemeltetését – a járművekkel és mindennel együtt – az állam által kijelölt Malta Public Transport Services Ltd.-nek. A vállalat azonnal tárgyalásba kezdett helyi cégekkel a vonalak alvállalkozói rendszerben való működtetéséről, valamint elindult az útvonalak átszervezése. Ez azt jelenti, hogy két és fél év ámokfutás után minden visszaállt a régi kerékvágásba, bár új járművekkel és részben magasabb (részben alacsonyabb) szintű szolgáltatással.

Személy szerint nem bánom ezt a lépést, az Arriva túl nagy cég volt ahhoz, hogy egy ilyen kicsi ország személyre szabott igényeire figyelni tudjon – a konfliktusok fő oka érzésem szerint az volt, hogy le akarták nyomni Málta torkán a multis hozzáállást, hogy “mindegy hogyan, csak működjön”. Márpedig nem mindegy, hogyan. Remélem, hogy az elmúlt évek bizonyos újításait (közvetlen kórházi járatok, éjszakai és gyorsjáratok, fix menetrend, honlap, jegykiadó automaták) nem vonják vissza, de lehetne még javítani is a rendszeren.

Jelenleg a korábbi vonalakon (némi ritkítással) járnak a buszok. A csuklós buszokat eladták, így csak a szóló járművek közlekednek. A jegyárak jelentősen csökkentek (a felnőtt napijegy pl. 2,60 €-ról 1,50 €-ra).

Advertisements

És ti mit gondoltok?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s