Dom Mintoff

Azt hiszem az első történelmi személy, akiről írok, nem is lehetne más, mint az idén meghalt Dom Mintoff, avagy Il-Perit, az Építész. Talán nincs is még egy személyiség, aki annyira meghatározta volna Málta 20. századát, mint ő.

Már 21 évesen a Máltai Munkáspárt főtitkára volt, majd különféle pozíciókat töltött be. 1947-ben lett először a kormány tagja, 1955-től a Munkáspárt elnöke és miniszterelnök. Első meghatározó törekvése az volt, hogy Málta legyen az Egyesült Királyság része, ám a kezdeményezés sikertelenségébe belebukott. Ráadásul sokszor nem válogatott a kifejezésekben és módszerekben, a csatlakozási vitában például olyannyira elmérgesedett viszonya a helyi Katolikus Egyházzal (amely természetesen nem akarta az Anglikán Egyház fennhatóságát), hogy híveivel együtt eltiltották a szentségek vételétől is. Ráadásul az elbukott 1962-es választás után a nemzeti párti kormánynak sikerült elérnie Málta teljes függetlenségét (1964). A függetlenséggel egyre nehezedő gazdasági helyzetben tudott újra kormányt alakítani 1971-ben, igaz, ehhez részéről szinte emberfelettinek tűnő lépések voltak szükségesek az Egyház felé, hogy támogatottságát visszanyerje. Miniszterelnökként második nagy kezdeményezése a köztársasággá alakulás volt. Ezt 1974-ben sikerült megvalósítani. Emellett igyekezett az angolok által használt katonai bázisokból minél több pénzt kipréselni, ami az angolok teljes kivonulásához (és ezzel munkahelyek megszűnéséhez) vezetett 1979-ben. Ráadásul újra összetűzésbe került az Egyházzal, mindez azt eredményezte, hogy 1981-ban elvesztette a választásokat, bár a választási rendszer furcsasága miatt hatalmon maradhatott. 1984-ben távozott a miniszterelnöki székből. Később már csak zavarkeltésekkel hívta fel magára a figyelmet: 1998-ban a két éve kormányzó, mindössze egyetlen fő többségben lévő munkáspárti kormányt megbuktatta, mikor egy szavazáson az ellenzékkel szavazott. 2010-ben még feltűnést keltett, mikor megjelent a választási irodában azt hangoztatva, hogy újra indul a választásokon.

Mintoff megítélése ma sem tisztább, mint miniszterelnöksége idején. Egyesek amolyan államalapítóként tekintenek rá, mások érdemei elismerése mellett máig sok baj okozójának tartják – sokszor, de talán nem mindig jogosan. Saját fülemmel hallottam, ahogy “Málta Kadhafija”-ként utalnak rá, de jól jelzi ezt az is, hogy a halála utáni hónapokban többször felmerült, hogy utcát nevezzenek el róla, vagy szobrot kapjon, ám utóbbi felvetésre felmerült mindjárt az is, hogy a legmegfelelőbb szobor a sokak szemében csak fallikus szimbólumnak tartott luqai Mediterrán Oszlop lenne.

Mintoffnak nagyon határozott elképzelései voltak arról, miként kellene működnie Máltának. Eközben azonban szinte mindenkivel sikerült ellentétbe kerülnie az Egyháztól kezdve saját párttársain keresztül a külföldi támogatókig. Mert külföldön is sokakat irritált jó viszonya Kadhafi Líbiájával (bár ez a mindössze 300 km-es távolság miatt még érthető), Kínával vagy az arab államokkal. Belföldön folyamatosan kritizálták erőszakossága, és nem éppen demokratikus módszerei miatt (protekcionizmus, választási csalások, vagy hogy puszta ököllel nekiment a nemzeti párti házelnöknek). Az Egyház egyes képviselői még halála alkalmából is személyes gyűlölettel emlékeztek meg róla. Munkatársai, ismerősei is kemény emberként ismerték, aki miniszterelnökként sem fogta vissza a személyiségét, aki bár kitűnően tudott érvelni, a sajtót nem szerette, aki minden információt begyűjtött, majd elveszett a részletekben, de aki pontosan tudta mit akar személy szerint és az ország számára, és azt minden áron meg is valósította. Ezért nagyrészt neki köszönhető Málta mai szociális ellátási rendszerének felállítása is, az egészségügy reformja, a brit katonai befektetések kivonása után más támogatókkal az ipar újraindítása, Málta vonzóvá tétele a turizmus és a nyugati befektetők számára.

Mindezekkel együtt keze nyoma még sokáig fellelhető lesz Máltán, szinte a maga képére formálta ezt az országot, amelyen azóta is – és még sokáig – felismerhetők jó és rossz tulajdonságai ugyanúgy, mint gondolkodásmódja és a jövőről alkotott elképzelései. Málta, ahogy ma ismerjük, lett az Építész főműve.

Reklámok

És ti mit gondoltok?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s