Közúti közlekedés

Máltán a tömegközlekedés gyakran nem megbízható, és korábban még kevésbé volt az, így az embereknek gyakran csak az autó vagy robogó maradt mint használható opció. Főként igaz ez, ha csúcsidőn kívül, vagy nagyobb távolságokra kell menni. Rengeteg autó van az országban, majdnem minden felnőtt lakosra jut egy. Ebből kifolyólag állandóak a dugók, főleg az agglomerációban.

Máltán baloldali közlekedés van, ez az angol gyarmati időszak következménye. Aki tervezi, hogy autót bérel, annak ezt érdemes számításba vennie. Az utak minősége sem olyan, amilyent akár Magyarországon megszoktunk, nem is feltétlenül az aszfalt felülete miatt, hanem mert egy főútvonal is képes egyik pillanatról a másikra derékszögben kanyarodni vagy egy autó szélesre szűkülni, helyenként persze gödrök is vannak, na meg 2-3 “rétegben” leparkolnak gondolkodás nélkül. Ellenben pl. a garázsbejárók “megállni tilos” tábláit mélységesen komolyan veszik.

Az úthálózat meglehetősen sűrű, főleg a lakott részeken. A nagyobb városok is tekergő szűk utcákból állnak (néha a tükrökre is érdemes figyelni), ha nem tudjuk az útvonalakat, kezdetben érdemes egy térképhez vagy GPS-hez fordulni, mert jó sokat lehet keringeni különben (tapasztalatból mondom). Időnként ráadásul szívfájdalom nélkül fél településeket lezárnak rendezvény miatt. Rengeteg a körforgalom és az egyirányú utca is, néhány városban pedig érdemes figyelni a zsákutcákra (Vallettában különösen sok utca folytatódik lépcsőben), parkoláskor a meredek utcákra. A sűrűbben lakott részeken jobb minőségűek is az utak. Ezzel szemben a “vidéki” részeken, a déli és nyugati part felé vagy Għawdexen ritkásabb az úthálózat, és nagyon sok a rossz minőségű, akár földút is. Van néhány olyan útvonal, ahol nincsenek párhuzamos alternatívák, így szinte állandóak a dugók. Ilyen Marsában a Triq 13 Diċembru, amely az egyetlen kelet-nyugati útvonal a Nagy Kikötő déli végében, az 1-es út Mellieħa és San Pawl il-Baħar között, vagy a repülőtér alatti alagút Dél-Málta felé.

A közlekedési kultúra olaszos, ahol még elférnek, ott mennek. De szándékosan nem közlekedési morált írtam, az ugyanis szerintem jobb, mint a magyar: a mi szemünknek ugyan össze-vissza mennek, de ők értik és érzik, hogy kell, és figyelnek egymásra. Pedig mi csak túl kényelmesek vagyunk, és csak az irányjelzőt nézzük, ők ehelyett inkább egymást figyelik. És valóban, átlagosan 1/6-ával kevesebb halálos baleset van, mint Magyarországon (átlag 45 ill. 56). Koccanások persze előfordulnak, de az autók nagy részét eleve használtan veszik (gyakran Japánból), így kevésbé problémáznak ezen. Szűk útszakaszon a helyi pont annyira fog lehúzódni, amennyire megszokásból tudja hogy elég, és nem fog lassítani (hiszen már lehúzódott); ilyen esetben érdemes fékezni, és nekünk is jól lehúzódni, különben meglehetősen ijesztő tud lenni.

A kevesebb balesethez hozzájárul persze az is, hogy a sebességhatárok az ország méretéhez vannak igazítva: városban 35 km/h, városon kívül 60 km/h, néhány helyen 70 vagy 80 is engedélyezett (tipikusan a kevés 2×2 sávos főúton), de itt is érdemes vigyázni vele, mert ezek az utak sem túl szélesek, viszont kanyarognak. De az ország méretét tekintve nincs is nagyon szükség ennél nagyobb sebességre, a nagy sziget teljes hosszában bejárható másfél óra alatt. Érdemes figyelni, hogy a sebességkorlátozásnál nem konkrét értékeket írnak ki, hanem egyszerűen az útra és/vagy táblára van kiírva, hogy “SLOW”. A lakott területeken nem jó nagyon túllépni a 35 km/h-t, mert a legtöbb helyen bármikor elénk léphet valaki gyalogosan, vagy bevághat egy mellékutcából egy autó.

A parkolás a legtöbb helyen ingyenes, bár sok parkolóban van önjelölt “parkolóőr”, aki azért cserébe, hogy mutogat, hogy “menjen a hátsó sorba” szívesen kér 1-2 €-t. Néhány kivételtől eltekintve – ahol ez ki van írva – nem követelhetnek pénzt, az más kérdés, hogy sok gyakran a helyiek is a kezükbe nyomnak egy egyeuróst.

Néhány “íratlan” szabály:

  • A körforgalmak gyakran több sávosak, amit nagyjából csak a szélességükből tudunk megállapítani, mert felfestve ritkán vannak. Ilyeneknél ha nem az első kijáraton akarunk kimenni, akkor a belső sávba szokás sorolni, és a saját kijáratunk előtt kimenni a külsőbe. Ezt a rendszert azért is fontos megérteni, mert a körforgalomból kifelé nem indexelnek.
  • Gyakran elhagyják az irányjelzést, az autók mozgását figyelve szűrik le, a másik mit fog csinálni (erre szokták a magyarok azt mondani, hogy “ezek nem tudnak vezetni”, erre ld. fent a “morál” résznél).
  • Lámpát csak éjjel használnak, ha nappal fel van gyújtva, villognak, hogy oltsd el
  • Ha egy beláthatatlan útszakaszon reflektorral jön szembe valaki, főként ha azt villogtatja is, az azt jelenti: “Állj meg, most én jövök”
  • Dudát nem használnak annyit, mint a déliekről képzeljük, sőt Budapesten többször hallok autókat dudálni mint Máltán
  • Az úttestet mindig érdemes figyelni, mert a sebességkorlátozást jelző SLOW és a STOP felfestések mellett nem mindig áll tábla
Reklámok

És ti mit gondoltok?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s