Szent János Lovagrend

Ha Málta, akkor Máltai Lovagrend, a kettő azt hiszem már semmilyen formában nem választható el egymástól. Pedig a hivatalos nevén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Szuverén Ispotályos Katonai Rend és Málta viszonya nem kezdődött jól, és sokszor nem volt felhőtlen. Nem fogok teljes történelmi áttekintést adni, azt a Wikipedia Málta történelme cikkében jól leírtam, csak fontosabb gondolatokat, amik talán nem közismertek.

A Rendről

A lovagrend eredetileg a jeruzsálemi Sancta Maria Latina bencés kolostor kórházának a működtetője volt, ám hamar beszálltak a zarándokok védelmébe a Szentföldön, innen a katonai arculat. Szentföld eleste után Cipruson, majd Rodoszon telepedtek meg. A rodoszi uralomnak Szulejmán szultán vetett véget 1522-ben, 1524-től a rend átmenetileg a szicíliai Siracusában székelt. A pápa közbenjárására V. Károly császár (egyben spanyol király) Málta szigeteit ajánlotta nekik, ám a rend visszautasította, mondván, hogy alkalmatlan a működésükhöz. Végül mégis elfogadták, és 1530-ban átvették az uralmat Málta és Tripoli fölött.

Bár látszatra sokkal inkább voltak katonák, mint gyógyítók, utóbbi tevékenységet sem hanyagolták el, de tény, hogy inkább katonák és politikusok voltak.

Málta uralma

A rend a hiedelmekkel ellentétben nem volt teljesen független a szigeteken. A császárnak évi 1 vadászsólymot kellett küldeniük hűbéradóként (l. még máltai sólyom), a pápa pedig püspököt és inkvizítort is küldött a szigetekre, bár a rend nagymestere ugyanolyan magas rangú egyházi méltóságnak számított.

Jean de la Valette

Jean Parisot de la Valette nagymester (Laurent Cars festménye)

A rend kezdetben Birguban székelt, ez már eleve ellenállás volt Málta hagyományaival szemben, amelynek fővárosa Mdina volt, csakhogy a hajóhad miatt a kikötő alkalmasabb volt a lovagok számára. Megszüntették a hagyományos máltai közigazgatás szívét, az università-t, rengeteg pénzt fordítottak erődítésekre, ezek szintén nem tetszettek a helyieknek.

A Tigné-erőd Valletta felől

A Tigné-erőd Valletta felől

Amiért azonban a rend becsülete máig sem szűnt meg teljesen, tegyenek akármit, az a török elleni védekezés volt. 1565-ben “Eger vár veszedelmének s viadaljának” máltai megfelelőjében, az ún. Nagy ostromban (Egernél sokkal nagyobb méretekben) feltartóztatták Musztafa admirális és Turgut reisz inváziós seregét és megvédték Máltát. A törökök elvonulásának napja, szeptember 8 ma is nemzeti ünnep Victory Day néven.

A rend jó emlékét öregbítik az általuk alapított városok (pl. Valletta, Floriana vagy Bormla) és városi rangra emelt falvak (Ħal-Qormi, Ħaż-Żabbar), az ebben az időben épült templomok és egyéb a lovagok által létrehozott és ma is használt infrastruktúra. nem felejtették el a máltaiak, hogy a rend hatalmas kórházat épített Vallettában (Sacra Infermeria), illetve ők alapították az első színházat, az első könyvtárt és Málta egyetemét is. Vízvezetékeket építettek, felújították a két sziget leromlott várait, a partok mentén őrtornyok sorát állították, így a Guardia di costa del giorno (vagy għassa, a helyiek saját “partfigyelői”) mellett ők is figyelték a tengert támadó hajókat keresve, de üzeneteket is tudtak küldeni és rövid időre meg is tudták védeni magukat.

Valletta 1801-ben

Valletta 1801-ben

Ezek költségét ugyan a rend franciaországi birtokai fedezték, de Máltán a hétköznapi emberek életén nem sokat javítottak. Egy darabig az építkezések rengeteg munkalehetőséget teremtettek, és új befektetéseket jelentettek, ám később ezek megszűntek. A helyiek a lovagok háborúiból is hasznot húzhattak beszállítókként, bár a rend mindig is rá volt utalva a többi (pl. szicíliai) birtokára, mert Málta nem volt képes eleget termelni. A nagymesterek ezért nem is tekintettek stratégiai partnerként a máltaiakra. Az utolsó fellendülést az hozta, hogy a lovagok igyekeztek a Földközi-tenger kereskedelmében átrakodó kikötő szerepet biztosítani Máltának, ebből azonban a lakosság nagy része már semmit nem érzékelt. Néhány különösen érzéketlen (és egyben népszerűtlen) nagymester viszont zsarnoki módon uralkodott: folyamatosan emelték az adókat, és engedték az idegen befolyást, ami zavart okozott a fejekben (pl. a pápa két méltóság, a püspök és az inkvizítor útján is beleszólhatott a szigetek életébe). Végül csak 1775-ben tört ki egy papi lázadás, ám ezt hamar leverték. Bár Emmauel de Rohan-Polduc nagymester még egyszer rendbe tette Málta gazdaságát, és népszerű is lett a máltaiak körében, csak elodázni tudta a bukást, a francia Direktórium ellenségként tekintett a lovagrendre, és 1798-ban megszállta Máltát.

Máltán uralkodó nagymesterek

Öröksége Máltán

Mint feljebb említettem, Máltán ma is sok minden emlékeztet a lovagokra: nem csak a várak, őrtornyok, erődítések, hanem vízvezetékek, városok, a Manoel Színház, az egyetem. Ezen kívül az ország egyik jelképe ma is a nyolcsarkú kereszt (eight-pointed cross), avagy a máltai kereszt, bár a hiedelmekkel ellentétben az országnak sem a zászlajában, sem a címerében nem szerepel. A máltai nemesség utolsó címei is a lovagrendhez kötődnek. De voltak közvetett hatásaik is, mint pl. Michelangelo Merisi di Caravaggio megjelenése a szigeten, aki csak a lovagok miatt jött ide.

Máltai kereszt a Szent János társkatedrális homlokzatán

Máltai kereszt a Szent János társkatedrális homlokzatán

Az emberek fejében már vegyesebb a megítélés. Bár a lovagrend előnyeit elismerik, a múltról vegyesek a vélemények (amiket én hallottam legalábbis): amellett hogy elismerik a rengeteg fejlesztést, hallani olyan mondatokat is, miszerint a rend kizsákmányolta a szigeteket, vagy hogy ha a lovagrend nincs Máltán, a törököknek se jutott volna eszébe megtámadni. Személy szerint utóbbit mindenképp kétlem, mert a fosztogatások célja nem csak a rend volt.

Megpróbálom összefoglalni, miben jelenik meg a lovagrend hatása a mai Málta életében:

Nevek

  • Utcanevek szinte minden településen
  • Olasz városnevek (Città Notabile, Città Invincta, Città Vittoriosa, Città Umilissima, Città Cospicua, Città Cottonera, Città Pinto, Città Beland, Città Rohan, Città Hompesch, Città Ferdinand)
  • Városnevek (Senglea, Valletta, Paola)
  • Népszerű nagymesterek nevét viselik band clubok (L’Isle Adam Band Club), rádióadók (Radju Hompesch), szálláshelyek
Ħaż-Żabbar, avagy Città Hompesch

Ħaż-Żabbar, avagy Città Hompesch

Földrajz

  • Isla, Valletta, Floriana, Bormla, Paola/Raħal Ġdid, Kalkara városok magja
  • Erődök, amelyeket a mai napig használnak: St. Elmo (Valletta), Ricasoli (Kalkara), Chambray (Mġarr), Manoel (Gżira), Tigné (Sliema)
  • Épületek: Auberge de Castille (Valletta, miniszterelnöki hivatal), több auberge, amelyek ma múzeumok, Szent János társkatedrális (Valletta), Szent Pál társkatedrális (Mdina), Selmun palota (Mellieħa, hotel), San Anton palota (Attard, államelnöki rezindencia), Verdala palota (Siġġiewi, államelnöki rezindencia), őrtornyok, templomok
Szent János-társkatedrális

Szent János-társkatedrális

Kultúra

  • A máltai kereszt mint szimbólum. Feltűnik vallásos kontextusban ugyanúgy, mint a máltai nemzet és ország szimbólumaként (pl. sok templomon nem sima keresztet, hanem máltai keresztet találunk, másrészről a naval jack, Málta tengerészeti zászlaja is tartalmazza, illetve rengeteg intézmény, cég használja logójában vagy anyagain)
  • A Győzelem-nap (Victory Day) és az ahhoz kapcsolódó események (pl. a regatta)
  • Az In Guardia Parade (különböző korok katonáinak felvonulása) egyik fontos részét alkotják a “lovagok”
  • Ġlormu Cassar máltai építész (1520-1592) munkái (Valletta jelentős része, közte a Szent János társkatedrális), akinek a lovagrend adott lehetőséget
  • Michelangelo Merisi di Caravaggio itáliai festő (1571-1610), aki a lovagrend miatt érkezett Máltára
  • Mattia Preti szicíliai festő (1613-1699) művei, akit a lovagrend csábított Máltára
  • Lorenzo Gafà máltai építész (1630/8-1703/4) munkái (pl. Szent Pál társkatedrális)
  • A máltai sólyom az irodalomban is megjelenik
  • A Máltai Egyetem 1769 óta működik
  • A Teatro Pubblico (1732), Málta első színháza Manoel Theatre néven ma is működik
Air Malta repülőgép, logóként máltai kereszttel

Air Malta repülőgép, logóként máltai kereszttel

Magánvélemény

Eddigi tudásom alapján Málta hálás lehet a lovagrendnek, mert gyakorlatilag így került fel a művelt világ térképére. Ha nincsenek a lovagok, valószínűleg ma Olaszország része lenne, Szicília régió kis eldugott szigetei, mint Pantelleria vagy Lampedusa, amelyekről csak az afrikai menekültek miatt hallanánk. Bár tény hogy az angolok számára ebben az esetben is érdekes lehetett volna a napóleoni háborúk éveiben, ám amiért végül mellette döntöttek, a lovagrend hajóépítő műhelye, a képzett munkásréteg nem léteztek volna, csak a kikötőhelyek. Arról nem beszélve, hogy a lovagrend azért sok fosztogató és rabszolgaszerző támadást visszavert, enélkül lehet hogy Málta jóval ritkábban lakott hely lett volna vagy lenne ma is. Az idelátogató viszont nem látna máltai keresztet semerre, nem hallanánk a sziget nevét a világ minden részén, és nem játszanának futballklubok és válogatottak a sziget stadionjaiban (ha egyáltalán lennének). Nem járnának ide turisták sem, mert a szigetek legfőbb látványosságai nem léteznének.

Viszont azt gondolom hogy a lovagok is sokat köszönhetnek Máltának. Ha Rodosz eleste után nem kapnak új birtokot a császártól, nem vagyok benne biztos, hogy a rend ma is létezne, legalábbis nem mai formájában.

Advertisements

És ti mit gondoltok?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s