Minden más országhoz, nemzethez hasonlóan Máltának is megvannak a nemzeti ünnepei. Részben hátterük is hasonló, mint például a magyar ünnepekéi: megemlékezés a függetlenségről, az elnyomás elleni harcról. A hivatalos ünnepek:
- Március 31: Freedom Day (a Szabadság Napja). A legfrissebb az ünnepnapok közül, 1979 március 31 emlékére, amikor a brit flotta elhagyta Máltát, így történelme folyamán először nem idegen hadsereg bázisaként működött. A britek által bérelt bázisokat Dom Mintoff vette vissza állami kézbe, majd az utolsó katona távozásának napját ő maga tette ünnepnappá.
- Június 7: “Sette Giugno”. 1919. június 7-én felkelés tört ki Vallettában az angolok ellen, amelyben a felkelők fegyverrel követeltek alkotmányt és önrendelkezési jogot Málta számára.
- Szeptember 8: Victory Day (a Győzelem Napja). Az 1565-ös győzelem ünnepe a törökök felett. Ehhez kötődik a legtöbb szokás, utcai ünneplések, az islai körmenet és a regatta is.
- Szeptember 21: Independence Day (a Függetlenség Napja). Málta 1964-ben ezen a napon lett független állam.
- December 13: Republic Day (a Köztársaság Napja). 1974-ben ettől a naptól Málta köztársaságként működött az addigi királyság helyett.
A magyar ünnepekkel ellentétben a máltaiak többsége nem tartja ugyanolyan ünnepnek ezeket a napokat. Megítélésem szerint a legnagyobb támogatottsága a Győzelem Napjának (szept. 8) van, az anyaországot elhagyó máltaiak körében ez a legfőbb ünnep, és rengeteg szokás is kapcsolódik hozzá (mint pl. a Regatta). A Sette Giugno érzésem szerint a legtöbb máltai számára a máltai nép öntudatra ébredésének ünnepe, de kevesen tartják a legfőbb ünnepnek. A Függetlenség Napja és a Szabadság Napja a két nagy párthoz kötődik (a függetlenség kivívása a nemzeti párti kormány érdeme volt, a britek kivonulása Dom Mintoffnak és a munkáspárti kormánynak köszönhető). Sajnos ez azt is jelenti, hogy aki egyik párt támogatója, az a másik párt ünnepét nem igazán veszi komolyan, így mindkettő támogatottsága legfeljebb a máltaiak felére korlátozódik. Érzésem szerint dec. 13. a legkevésbé ünnepelt ünnep, ami számomra teljesen logikus: egy államforma-váltás fontos esemény, de ritkán bír érzelmi jelentőséggel, egy hosszú út egy állomása volt, sem az eleje, sem a vége.
Többször felmerült (legutóbb épp a napokban) a különböző kormányokban, hogy az öt ünnepnap helyett elég lenne kettő vagy egy (csak összehasonlításként, Magyarországnak ugye három ilyen jellegű ünnepe van: márc. 15, aug. 20 és okt. 23). Amit sajnálatosnak tartok: minden kormány elképzelése az, hogy a saját pártjához kötődő emléknap (függetlenség vagy szabadság) lenne ez az ünnep. Ami csak azért szomorú, mert egy olyan nap kizárólagos ünneppé tétele, aminek nincs általános támogatottsága, csak az emberek megosztására jó. Aminek a legnagyobb támogatottsága lenne (a Győzelem Napja), egyik tervezetben sem szerepelt sosem, sőt újra és újra felmerül, hogy ha minden marad a régiben, azt a napot akkor is törölni kéne az ünnepek közül. Az indok: egy idegen hatalom, a lovagrend győzelmének ünnepe egy idegen hatalom, a törökök felett. Csakhogy ettől még Máltán zajlott, máltai résztvevőkkel… Másrészt pedig sokaktól az egyetlen igazi ünnepnapjukat vennék el – politikai célból. És ami számomra a legszomorúbb: mindkét párt annyira csak a saját napját akarja ünnepként látni, hogy a parlamentben újra és újra süket fülekre talál a népszavazás kiírására vonatkozó javaslat is.
Pedig a máltaiak tudnak ünnepelni, és ha azt vesszük, hogy egyes országokban akár 13 ünnepnap is van egy évben, nem vesztenének sokat. Inkább arra kéne fordítani az energiát, hogy ezek a napok (igen, akár mind) még jobban összekovácsolják azt a pár százezer máltait, nehogy felszívódjanak a rohanó világ forgatagában!
Malta tagħna 