Máltán meglehetősen régi, és ebből adódóan általános szórakozás a madarak vadászata. Más vadászható méretű állat gyakorlatilag nincs is. A lőfegyvereken kívül a legkülönbözőbb csapdákat is használják a vadászatra illetve rejtekhelyeket is építenek. Az elejtett madarakat hagyományosan elfogyasztják.
A vadászattal kapcsolatban a legkülönbözőbb problémák léptek fel. A szigetek beépülésével és a különböző szabályozások életbe lépésével a vadászat tere meglehetősen lecsökkent. A vadászok erre számomra meglepően agresszíven reagálnak, az állat- és madárvédő szervezetek (élükön a BirdLife Malta) illetve a hatóságok ellen titokban, vagy akár nyíltan erőszakkal lépnek fel. A példák aktivisták felgyújtott autóitól a megrongált, illegálisan rejtekhelynek használt történelmi emlékekig terjednek. Ta’ Marziena magántulajdonban lévő őskori temploma tetejére a tulajdonos a templom köveiből épített rejtekhelyet. A BirdLife által indított Foresta 2000 kezdeményezés területén, ahol a szervezet 3000 fát ültetett Málta elpusztított erdőinek pótlására, a vadászat “támogatói” több alkalommal százával irtottak ki fákat.
A vadászat támogatói ott vannak a legmagasabb körökben is, így az ország időnként az EU-val is szembeszáll. A hagyományok tiszteletben tartása ürügyén a közösség tiltása ellenére, majd kivételes engedélyével több évben engedélyezték a tavaszi vadászatot, ám a vadászok szövetsége (FKNK) ettől kezdve már ezt alapul véve a tavaszi szezon idejének és a kilőhető egyedek számának bővítését követeli. Ráadásul nemzetközi szinten több panasz, sőt EU-s petíció született amiatt, hogy Máltán az átvonuló, fáradt madarakat fajtára és védettségre való tekintet nélkül irtják.
Egy-egy alkalommal azonban sikeres akciók hírei szárnyra kapnak: tavaly Mġarr kikötőjében néhány aktivista napokon keresztül éjjel-nappal őrizte az 1-2 napra megpihenő 3 gólyát, amíg azok továbbindultak Európa felé. Remélem hogy idővel ezek kerülnek túlsúlyba, és hétköznapi szinten is normalizálódik a helyzet.
Malta tagħna 