Máltát nyaranként megszállják a turisták. Mivel a terület nem növekszik, a helyiek kiszorulnak azokról a részekről, ahol a legtöbb turista van.
Márpedig egyes települések lakossága a háromszorosára tud nőni. A látnivalók és hotelek körüli részeken (Sliema, San Ġiljan, Buġibba és Qawra, Valletta és Msida, stb.) szinte alig látni máltait, és sok más helyen is rengeteg a külföldi (Rabat, Mdina, a Három Város, Mosta, Mellieħa, stb.) ilyen helyekre inkább csak dolgozni járnak. A strandokon (főleg a homokos strandokon) lépni sem lehet a nyaralóktól. A máltaiak azonban néhány helyet még “őriznek” maguk számára. Ezek ritkán szerepelnek a szervezett utak programján, autó nélkül nehezen megközelíthetők, és viszonylag kevés a látnivaló. Nem arról van szó, hogy titkolnák, inkább nem erőltetik, hogy a turizmus ezeket a részeket is meghódítsa. Ilyenek Mġarr városka és annak Zebbiegħ része, Għar Lapsi öble vagy éppen Ħondoq ir-Rummien. De ilyen például az a tény is, hogy útikönyvek, filmek, leírások, ahol a máltai szokások szóba kerülnek, mindig hangsúlyozzák, hogy este 6-7 körül a tengerpart és strandok kiürülnek, és mindenki hazamegy. Arról már nem szól a fáma, hogy sok helyen a helyiek este 8-9 körül újra feltűnnek, hogy egyik kedvenc időtöltésüket élvezzék: a barbecue-t, amikor a parton sütik a húst, söröznek, beszélgetnek és élvezik a tenger jó levegőjét. Ennyit legalább sikerült maguk számára megtartani a mérete miatt eléggé “ellopott” országukból.
Család horgászik a mólón Marfában
Malta tagħna 