Il-Belt, a Város. Egyszerűen így nevezik a máltaiak az ország fővárosát, Vallettát. Értelmezésem szerint ez a nagyon egyszerű elnevezés a város alapítása (1566) idején fennálló helyzetben gyökerezik. Ekkor ugyanis már évezredek óta annyiban merült ki a közigazgatás, hogy mindkét nagy sziget egy-egy településnek számított a medina, erődített vár (Maltán Mdina, Għawdexen a Citadella) körül. Malta ezen kívül 10 egyházközségre oszlott, ám Mdina-Rabaton kívül minden falut csak ideiglenes lakóhelynek tekintettek, veszély esetén ugyanis a várakba kellett menekülni. Valletta alapításával tehát két város lett Malta szigetén, a többi továbbra is csak falunak, vagy egyszerű várnak számított.
Visszatérve még a névre: a Magyarországon (is) nagyon elterjedt Valetta alakkal ellentétben a Város nevét hivatalosan két L-lel kell írni, és a máltaiak így is ejtik, bár az alapító névadó, Jean Parisot de la Valette johannita nagymester egyel írta a nevét.
Ami a Belt alakot illeti, felmerült bennem – bár erre semmilyen írásos alapot nem láttam eddig – hogy vajon szintén Valette/Valletta nevéből ered-e, annak valamiféle “máltaiasított” alakja.
Valletta 1801-ben
Ami magát a várost illeti, különleges hely. Egy félsziget egyik felét foglalja el, két oldalán Málta két nagy kikötője, a Marsamxett és a Port Il-Kbir, a Nagy Kikötő (angolul Grand Harbour). Hét erőd védte, ezek közül ma három önálló város. Valletta építésének elsődleges szempontja szintén védelmi volt, így valójában Európa legnagyobb, teljesen tervezőasztalon készült erődje. Ez abban is megmutatkozik, hogy a papíron lerajzolt merőleges utcahálózat több helyen interferál a meglehetősen hullámzó domborzattal: nem egy utca egyszer csak lépcsőben folytatódik a meredek lejtők miatt.
A második világháborúig az épületek nagy része az eredeti, Francesco Laparelli és Ġlormu Cassar tervezte épület volt, de ma is sokat láthatunk közülük. Legfontosabbak a Nagymesteri palota, az auberge-ek (a lovagok kaszárnyái) és a Szent János-társkatedrális.
A városban járva szeretem nézegetni az arabos erkélyeket, amik néha hihetetlen számban tudják elfoglalni a házfalakat. Viszont kicsit nyomasztó számomra, hogy mindenhol több emelet magasan állnak a megszokott sárga mészkő épületek a kövezett utcák fölött, zöldet gyakorlatilag nem látni. Üdítő kivétel a két Barakka kert a Nagy Kikötő felőli oldalon. Időnként a merőleges utcákba is sikerült belegabalyodnom.
Erkélyek Vallettában
Meredek utca Vallettában
Ami a látnivalókat illeti: a szokásos célpontokon (templomok, múzeumok) kívül érdemes egy kis időt (na és pénzt) vesztegetni a Malta Experience c. filmvetítésre, legalábbis nekem érdekes volt, ahogy szép panorámafelvételekre alapozva 45 percben bemutatják az országot és történetét. Ezen kívül a már említett két Barakka kert (de legalább a felső, az Upper Barakka Garden) kihagyhatatlan, azt hiszem, aki jár itt, az ezt a panorámát fogja őrizni magában Máltáról. Én egyébként különösen este szeretek itt ülni, amikor a turisták már a szállodákban vacsoráznak, és csak pár helyi nyugdíjas, meg bandázó fiatal lézeng, és a nyüzsgés helyett felhallatszanak a kikötő meg a városok zajai. A Felső Barakka alatti úgynevezett Üdvözlő Üteg (Saluting Battery) minden délben ágyút süt el, ezt is érdemes megnézni. Alkalomadtán a nagymesteri palota is megér egy látogatást, bár mivel itt ülésezik a máltai parlament, nem mindig látogatható.
A Szent János-társkatedrális a máltai barokk legszebb példája. Mivel a lovagok idején több egyenrangú egyházi személy is volt Máltán (a nagymester mellett a máltai püspök és az inkvizítor), nem tudták eldönteni, Mdina, Valletta, vagy San Lorenzo vára (ma Birgu, itt volt az Inkvizíció) legyen-e Málta egyházi központja. Így végül az mdinai Szent Pál és a vallettai Szent János közösen kapták meg a székesegyházi rangot, ezért társ-székesegyházaknak (vagy társ-katedrálisoknak, angolul co-cathedral) nevezik őket. A leginkább gazdagon díszített máltai templom, de engem személy szerint már-már zavar, hogy agyonnyom bent az aranyozás. Érdekesség (nem csak itt, hanem az mdinai társkatedrálisban is), hogy a padlót lovagok sírkövei alkotják, akiket ide temettek el. A templom vonzereje még Michelangelo Merisi di Caravaggio Keresztelő Szent János lefejezése című képe is az oldalkápolnában.
Kilátás a Felső Barakka kertből
Szent János-társkatedrális
A parlament épülete, volt nagymesteri palota
A Nagymesteri palota belső udvara
Valletta több meglehetősen vandál átépítést is megélt már, amiket személy szerint meglehetősen fájlalok: a meglehetősen környezetidegen brit operaháztól kezdve (ez a II. világháború óta rom volt, nemrég “hasznosították újra”) a városfal átfúrásán keresztül (a vasút csak így tudott bejutni Vallettába), a városkapu többszöri átépítéséig vagy a kapu mellett épülőfélben lévő, többet vitatott, mint nem, hipermodern parlamentépületig, amelyről már elkészülte előtt kiderült, hogy túl kicsi.
Összességében szeretem ezt a várost, bár pár helyet leszámítva nem tartozik az abszolút kedvenceim közé. Jó néha belefolyni a nyüzsgésbe, meg hát itt, a Café Cordinában van a kedvenc fagyim Máltán, és tetszik, hogy méretei miatt egyáltalán nincs főváros-hangulata. De ha valaki már többször volt Máltán, azt hiszem többedszerre már nem is kihagyhatatlan. Mindenesetre aki először van, az mindenképp tegye tiszteletét itt!
Triq ir-Repubblika, Valletta főutcája
Hasznos információk
A város mindenhonnan megközelíthető, mert a kapu előtt, a Szent Jakab-árokban (St. James ditch) van a máltai buszok legnagyobb csomópontja. A Három Városból és Sliemából vízitaxival is elérhető, de figyeljünk, melyikre szállunk, ugyanis a magántaxisok az államinál magasabb árat kérhetnek: az állami (ez egy modern motorcsónak) általában 2,85 € oda-vissza, ebben benne van a Barakka lift használata is, a magántaxik régi dgħajsák, de náluk 4 €-nál van meghúzva az ár. A városba autóval csak engedéllyel lehet behajtani! A lovaskocsik mindenfelé felajánlják a szolgálataikat, érdemes ott is minél kedvezőbb árat kialkudni, általában 15-20 € egy fuvarért már megéri nekik, bár 25 € alatti árért már az utasnak is jól kell tudnia alkudni.
A program tervezésekor érdemes figyelembe venni, hogy a múzeumok és látnivalók nagy része délután fél 4-kor bezár! A két Barakka kert este is látogatható. A templomokba nem engednek be térd fölöttig érő rövidnadrágban vagy szoknyában, rövidujjú vagy ujjatlan felsőben!
Szállást nem nagyon lehet találni, de mivel ide mindenhonnan jön busz, az ország bármelyik szállodájából elérhető.
Éttermeket szerintem mindenki talál kedve szerint, nekünk különösen a Margo’s maradt meg (Triq ir-Repubblika 63) illetve a Café Cordina (a nagymesteri palotával átellenben).
A vásárlásra nem Valletta a legalkalmasabb, bár élelmiszerboltot, drogériát is lehet találni, ha nem is feltétlenül a főbb utcákban. Könyvesboltot egyetlen egyet találtam eddig (szintén a Triq ir-Repubblikán), ajándékbolt annál több van, itt inkább az a kihívás, hogy az ember találjon valami nem tucat-terméket. Ruhát őszintén még nem próbáltam venni Máltán, ha valaki ilyesmit szeretne, valószínűleg praktikusabb átlépni Sliemába vagy San Ġiljanba.
Videók
Webkamerák
- St. George’s Square (a város főtere)
- Nagy Kikötő, dokk
- A Nagy Kikötő bejárata
- Nagy Kikötő, part
- Isla és a hajójavító Vallettából
- Valletta Sliemából
- Valletta Kordin felől (gyengébb minőség)
Malta tagħna 